A titok

Tudom, hogy nem vagyok nagy ember, és ezt a posztot csak pár száz ember fogja olvasni.
De remélem, hogy ezzel is tudok egyeseknek segíteni.

Rengeteg fiatalnak a legnagyobb problémája az, hogy nem találják a helyüket, ezért arra gondolnak, hogy sehova nem is tartoznak.
A drogokba, alkoholokba, önkínzásba és depresszióba menekülnek.
Mindent negatívan látnak, rosszul állnak minden dologhoz.

Sokan megkérdezik tőlem nap mint nap, hogy mi a titkom.
Mégis mit teszek, hogy mindig jó kedvem van és mindig mosolygok?
A válasz rettenetesen egyszerű.
Megpróbálok mindent a lehető legjobban felfogni, és pozitívan hozzáállni a dolgokhoz.

Láttam egy filmet... dokumentumfilm, nem valami izgalmas, kalandokkal teli kalandfilm, de a lényege sokkal fontosabb.
A címe: A Titok.
(Aki teheti nézze meg youtube-on.)

Lényegében, összefoglalva az van benne, hogy mindenhez pozitívan és a lehető legjobban kell hozzáállni... 

Ehhez kapcsolódva most felvetek két példát...

Első példa;
Mindent pozitívan fogj fel!
Nem szabad a negatív gondolatokat beengednek a tudatodba. 
Ha azt mondod, hogy "Nekem soha nem lesz senkim." ; "Soha nem fogok lefogyni."; Soha nem fogok jól tanulni.", akkor ne is várj többet, mert tényleg nem fogsz!
Saját magad ellen beszélsz ilyenkor.
Inkább mond azt, hogy sikerülni fog.
Higgyétek el nekem, hogy mindennek a lényege a pozitivitás. MINDENT el tudsz érni az életben, ha pozitív emberként élsz! (Igen, tapasztalat. :))

Második példa; 
Van egy nap, ami vetélkedő a suliban. 
Látod, hogy magad körül mindenki mosolyog, jól érzi magát, te pedig csak morcosan, dühösen ülsz a sarokba, és bebeszéled magadnak, hogy "Hülyeség az egész, meg amúgy is én már felnőttem, ez gyerekes.".

Pontosan ilyen embernek nem szabad lenni!
Én ennek az ellentéte vagyok. Mindenben kiveszem a részem, mindenben segítek...
És tudjátok, hogy miért?
Mert ahogy betöltöttem a 16. évemet, kezdem úgy érezni, hogy lassan tényleg felnövök, és MINDEN alkalmat ki kell használnom ahhoz, hogy jól érezzem magam, hiszen még nem nőttem fel. Nem is akarok, és míg ténylegesen fel nem növök, nem is akarok úgy viselkedni.
Megmondom őszintén, hogy ez a vetélkedő is,(mert ez a példa a saját életemből jött) nagyon jó volt, komolyan nagyon élveztem!
Rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk, és sikerült is a dobogó 3.fokára felállnunk.

Igazából ez most csak ilyen kis délutáni iromány volt...
De éppen most írt rám egy lány, hogy mégis miért vagyok mindig ilyen vidám és életkedvvel teli.

Mint mondtam, ennek egyetlen egy magyarázata van.
Pontosan az, hogy az emberek első látásra is ezt a véleményt vonják le rólam, és ezt a képet raktározzák el... nem pedig azt, hogy egy életunt, beképzelt, nagyképű ember vagyok.

Igen, nagyjából mindenki így ismer engem... "A lány, aki mindig boldog!" :) .

Remélem, hogy sokatoknak tudtam most segíteni, és megértitek, hogy pozitívan sokkal jobb és szebb az élet!